Pókerület

Miért is az egyik legösszetettebb játék a poker? Erre több okot is fel lehetne hozni. Elsőként lássuk, hogy milyen is a legjobb dobás. Ahhoz, hogy valaki ezt tudja, komoly tudással és játéktapasztalattal kell rendelkeznie, hiszen a legtöbben ilyen lapokkal 100%-os biztonságban éreznék magukat. Lássuk hát a példát egy videó formájában.

Eldőlt: a 2012-es játékokon ott lesz a Póker. Londonban szoríthatunk a mieinkért, ha nem is közvetlenül a fizikai sportolók mellett, de az úgynevezett szellemi játékok olimpiáján ott lesz kedvenc kártyajátékunk, és vele vélhetően kedvenc magyarjaink is Tóth Ricsi, Gelencsér Péter és a többiek. Lesz ott még sakk, bridzs, go, dáma és minden mi jó.

Az első szellemi olimpiát 2008-ban 143 országgal és 3000 versenyző részvételével rendezte a Szellemi Sportok Nemzetközi Szövetsége (International Mind Sports Association, IMSA)

Bódogtág!

Az élő póker gyakorlatilag a póker olimpiája. Nyilván senki számára nem titok, a póker nem az interneten született, hanem füstös asztaloknál, bizonytalan vadnyugati kocsmákban.

Manapság is az ilyen ÉLŐ helyeknek van a legigazibb pókerhangulata, nagyon nem mindegy hogy az ember otthon, magányosan a gép előtt tologatja a zsetonjait, vagy élőben teszi ezt remegő kézzel, határozottan vagy határozatlanul.. A lapok élőben is ugyanannyit érnek, mint máshol, a két pár itt is erősebb az egy párnál, természetesen, de a többi ég és föld.

Amennyiben rávesszük magunkat, hogy elmenjünk pókerezni, felvállalva ezzel a készülődés, utazás, a várakozás extra izgalmát, nyilván nem szeretnénk az első osztás után hazamenni. És hogy ez ne következzen be, íme néhány jó tanács.

Az élő pókerversenyek nyilván sokkal lassabbak, mint az online játszott partik vagy tournament-ek. Az osztó lassabb, mint a számítógép, a játékosok többet spekulálnak, megy az idő, így arra lehet számítani, hogy egy vakszinten ami mondjuk legyen 30 perc, körülbelül 25-ször kapsz lapot. Vagy kevesebbszer. Azt kell eldönteni, hogy adott vakszinten érdemes-e, az adott lappal játszani vagy jön még jobb. Amíg kicsi a vak addig a lehető legtöbbször próbáljunk meg flopig eljutni, de természetesen kell lennie annak a lapnak a kezünkben, amivel soha nem játszunk. Ha betartjuk az általános szabályokat, és nem játszunk gyenge lapokkal, illetve ha flop előtti emeléskor el tudjuk dobni a nem játszható lapokat nagy eséllyel 3-4. vakszintig is eljutunk vagy még tovább. Miközben szorgalmasan próbálunk flop-ot nézni és nem játszani a gyenge lapokkal, nyilván jönnie kell egy számunkra kedvező flopnak. Próbáljunk meg eleinte, biztosra menni ha ilyen van. A pokerben 5 lap számít, nem árt ha flopnál megvan már 4 vagy mind az 5. Ha ilyen szerencsénk lesz, és sikerült kivárni a jó lapot, akár egyetlen leosztás alatt megduplázhatjuk a kezdő zsetonszámunkat. Nyilván a játékunkat meghatározza az asztal többi játékosa, de nekünk elég a 8-9. vakszintre annyi zsetonnal rendelkezni, hogy mi irányíthassunk.

Az élő póker legnagyobb előnye az online játékkal szemben, hogy leszűrhetjük játékostársaink jeleit, igaz ők is igyekeznek minket kielemezni. Legfontosabb, hogy próbáljunk meg mindig ugyanolyanok lenni. Ehhez nagy segítség valami zenegép a fülbe, egyesek a napszemüvegre, mások a sapkára esküsznek. Legyünk MI az asztalnál a totál semmilyen, persze nem végig, lehet majd később kibontakozni akárhogy, de az elején NE. Figyeljünk a játékostársakra, mindenkire külön-külön egyesével, ki az aki rendszeresen emel flop, előtt, miért, mivel? Ki az aki csak fél óránként egyszer-egyszer jut el flopig, ki a feszes és ki nem az? Ki az aki hajlandó egy színhúzóért a világ végét is megadni és ki az aki egy gyengébb flösst is képes eldobni. Ki az aki LAPPAL JÁTSZIK és ki az aki EMBERRREL. A legfontosabb, sosem szabad egy-két esetből következtetéseket levonni, főleg nem a veszélyes játékosoknál, ha lehet érdemes elkerülni őket. Nem azért mert nekik mindig jön a lap, hanem mert Te kedves olvasó, ha nincs lapod, eldobod a 10 ezer zsetonos emelést, és ezt ő tudja. Veszélyes játékos aki rendszeresen heti több alkalommal pókerezik, vagy akár minden este. Hiába játszik valaki évekig online dollár mennyiségtől függetlenül, az élő póker az más. Képzeljük el ahogy az állatkerti oroszlánt kiteszik a vadonba a rokonai közé. Élő póker játékossá válhat mindenki, idő, energia és persze pénz kérdése. A rutin az amit nem lehet könyvekből megszerezni, ki kell próbálni kérem, tapasztalatot kell gyűjteni kérem, nem az interneten bújni a tuti tipp után a sorokat!

Sokan gondolnák, hogy ez egy egyszerű kérdés, pedig nem az. Már csak azért sem mert elég sok megközelítés adott, választhatunk jogi szempontokat, matematikait, de vizsgálódhatunk a profi vagy hétvégi játékos szemszögéből is, de hivatkozhatunk akár a póker klubokra vagy a különböző pókeres oldalakra is.

A jogi résszel kapcsolatban nem sok okosat tudnék mondani, mivel nem értek hozzá, de az világos, hogy az állam szeretné ezt is megadóztatni, ami végül is érthető. Ezen kívül a Szerencsejáték Zrt. érdekeit is védeni kell (ami ellenben annyira nem korrekt, az a most futó reklámkampányuk, az is megérne egy misét..). Ennek is  ki lehetne dolgozni normális kereteket, mint pl. az USA-ban készülő legalizálás, és be kéne azt is látni, hogy egy póker klub az nem egy kaszinó, ahol az emberek a ház javára vagyonokat szórnak el, de erről inkább a továbbiakban.

Én megpróbálom gyakorlati szempontból megközelíteni a kérdést, nézzük először is miben különbözik a póker a többi kaszinó játéktól (és én póker alatt innentől a no limit texas holdemet értem és nem a többség által ismert 5 lapos cserélőset).

A kaszinóban ruletten, blackjack-en, nyerőgépen, stb., minden esetben a ház (bank) ellen játszunk, ha veszítünk akkor a kaszinó (bank) nyer, ha mi nyerünk ők fizetnek. Kaszinót üzemeltetni pedig megéri, ebből világos, hogy a bank mindig nyer, hosszútávon lehet valaki mázlista és nyerhet, de ha akkor nem száll ki, szép lassan elveszíti a nyereményt, és ha még akkor sem száll ki, akkor még többet. A kocsmákban is megtalálható nyerőgépek általában 30%-ra vannak állítva, ami azt jelenti hogy mondjuk 100 játékból 70-et nyer a gép, 30-at a játékos. Így ugye világos miért játszanak el egyesek házakat.. Hosszú távon esélyük sincs. Ugyan ez a helyzet minden kaszinójátéknál, hosszú távon mindig a bank nyer, különben ki lenne az a hülye, aki kaszinót vagy játékgépet üzemeltetne.

Nézzük mi a helyzet a póker háza táján. Itt a játékosok egymás ellen játszanak, nem a bank ellen! Ez nagyon fontos, mivel így magának a póker klubnak, vagy online oldalnak semmi érdeke sincs abban, hogy befolyásolják a játékot (magyarán csaljanak), ők a jutalékból keresnek, amit nem befolyásol az, hogy ki nyer, és ki veszít. Tehát egymás ellen küzdenek a játékosok, egyenlő esélyekkel. Ha nem is mennénk tovább a fejtegetésben, már itt elég egyértelmű, hogy jobban állunk, mint amikor csak 30% volt az esélyünk a nyerésre, de persze ez csak annyit jelentene, hogy mondjuk pénzfeldobásost játszunk (50%-50%), ami azért nem az igazi, de persze az okfejtésnek itt még koránt sincsen vége, de türelem, folytatása következik!

A 2.200 euró nevezési díjú IPT Málta a hatodik az idei IPT szérián belül. November 11-én indult a buli, az 1A napra összesen 139 pókeres regisztrált. A 2009-es EPT Varsó második helyezettje, Alfio Battisti, és az idei EPT Grand Final heads-up versenyének bajnoka, Andrew Pantling mellett ott ült Sulyok Péter (alább a képen, balra) is, és igaz, nem túl sok zsetonnal, de az asztalnál maradt, így honfitársunkért izgulhatunk a tornán.

Az 1B napon több magyar is ott lesz, név szerint Kamarás Péter és Lendvai Tamás képviselik még hazánkat.

Kérem szépen, ingyen és bérmentve, gyakorlatilag baráti szívességből (vagy egy sörért, még nem tisztázott) közzéteszem az emberiség szent titkát. A titkot, melyet több ezer éve féltve őriznek árnyékban megbúvó társaságok, fanatikusok, néha csak egy-egy kiválasztott, amolyan hordozó, néha egész szervezetek, néha próféták próbálnak elrejteni, majd a megfelelő személyt kiválasztva továbbadni. Nos egyikőjük hibázott így a tudás most napvilágot lát.

Hogyan s miként lehet erőfeszítés nélkül, gyakorlatilag szórakozásból megélni, eltartani a családot, nyaralót venni a Bahamákon, majd a jachtunkkal körbeutazni a világot (lehet, hogy mégis kéne kérnem tőletek 5-10 dollárt cserébe..).

Két módja van, az első és egyszerűbbről fogom most lerántatni a leplet, még kimozdulnunk sem kell otthonról:

• Feltöltünk egy általunk kiválasztott online póker szolgáltató számlájára 25 dollárt, nagyravágyók maximum 50 dollárt, mert ugye nincs szükségünk többre.
• Nem érdemes hallgatni a buta pókerkönyvek tanácsaira, kishitű szélhámosok írták az összeset..
• Beülünk egy, az összes pénzünk jelentős részét kitevő versenyre, legyen ez mondjuk vagy egy kis rizikójú duplázó, vagy egy több száz résztvevős torna, gyakorlatilag mindegy.
• Lehetőség szerint csak jó lapra játszunk, ez magyarul annyit tesz AA lapra all in megyünk ha törik ha szakad, ha emeltek előttünk, ha első beszélők vagyunk mindegy. Itt elmormolunk egy imát, de nincs is rá szükség, hisz mindig akad egy bátor 9;10 aki Dávidként megküzdene Góliáttal. Nem is szólva a sok "7;4 a kedvenc lapom" vagy az "egy színű 2;3 szerintem jó lap" vasalt ingű lúzerről. Szóval lesz kinek elvenni a zsetonját ne tessék izgulni, csak AA, all in, nem nehéz!
• Bezsebelve a rendkívüli mennyiségű zsetonkupacokat a döntő asztalon, illetve ha fizetős helyen vagyunk akár egy KK lap is megengedhető: all in!
• Az első két hely valamelyikén játszunk agresszívan, bármire ami elhagyja az osztó kezét toljuk csak az all in-t, elvégre már szinte minden mindegy, a második hely se rossz, de még akármi is lehet.
• Megnyert pénzünkkel nem érdemes kicsinyeskedni, álltában ugye nem szaporodik, üljünk be majd az összessel egy hasonló versenyre, mint az imént, AAtaktikánkat ne hagyjuk hogy QQ, egyszínű AK megzavarja, csak majd ha már fizető helyen vagyunk.
• Ha minden jól megy egy hét alatt befektetési bankot kereshetünk a pénzünknek, felmondhatunk a munkahelyünkön, és egy bő hónap után milliomosként élhetünk tovább.

A TAKTIKA élő asztalnál is hasonlóan néz ki, annyi különbséggel hogy ott nem árt figyelni pár dologra, ezekről majd legközelebb. ;-)

Jövő heti írásomban elárulom hogyan lehet az ember lottó milliárdos pár hét, néhány húzás alatt. Addig is jó olvasgatást és kellemes szórakozást kívánok!

* 

Az írásból fakadó félreértésekért, esetleges veszteségekért felelősséget nem vállalunk, ha Ön irónia-deficittel küzd, forduljon könyvtárosához, illetve torrent-klienséhez! - a Szerk.

És ha már Maverick, akkor egy friss hír kapcsán említést kell tennünk a csalás modern formáiról, mert természetesen korunk nagy pókerversenyei sem mentesek az efféle atrocitásoktól.

Történt ugyanis a Partouche Poker Tour-on, hogy csaláson kapták a német Ali Tekintamgac-ot. A személyzet ugyanis a versenyről készült felvételek alapján úgy találta, hogy nem tiszta módon jutott be a döntőbe a nagyravágyó fiatalember.

Természetesen nem ingujjba rejtett lapokra, vagy paranormális képességekre kell gondolni, a technika kifinomultabb és magától értetődőbb is, bár ha az ember belegondol, hogy a partikról felvétel készül, hát elég nagy önhittségnek tűnik azt gondolni, hogy a furmányosan kivitelezett csalás észrevétlen maradhat.

A technika a következő: végy néhány tudósítót, akik igazából nem is tudósítók, hanem a bűntársaid, majd beszélj meg velük néhány egyszerű jelzést, amivel értesíthetnek a szükséges lépésekről, természetesen az ellenfelek lapjainak a tükrében.

Egyszerű nem igaz?

Csak éppen dőreség azt feltételezni, hogy ilyen összegek esetén (1,3 millió euró a fődíj!), észrevétlen marad a turpisság, ahogy ezt Herr Tekintamgac (egyébként is, milyen név ez?) példája is mutatja.

Szóval játszani csak tisztán, okosan, szépen.. A nyeremény is jobban esik, ha elköltése közben nem húzza le a gyomrunkat a lelkiismeret, no meg a - jogos - büntetéstől való rettegés..

Aki látta, nyilván szívesen eleveníti föl, aki nem látta, és szereti a pókert, nos annak kötelező alapműről van szó. Úgy gondolom felnövőben van az a póker-korosztály, aki lemaradt erről a filmről, így most rendhagyó módon egy kis ajánló következik.

Mel Gibson egyik jól sikerült filmjéről van szó, pályafutása csúcsán készült, remek formát nyújt benne, az elbűvölő Jodie Fosterről nem is beszélve, aki remekül alakítja, a visszafogott szélhámos női szerepét, míg Mel Gibson adja az igazi nagyágyú csalót. Teszik ezt úgy, hogy eközben mindkettőt imádni kell a vásznon (vagy a képernyőn).

A vadnyugaton vagyunk, a film igazi western, középpontban a pókerrel, de azért vannak itt indiánok, szalonok, pisztolypárbaj, meg ami kell. A film jól adja vissza azt a feszültséget, ami a senkiből valakivé válás görcsös akarását jellemzi, és ami minden szerencsejátékok közül talán valóban a pókert lengi körbe a leginkább. Teszi mind ezt úgy, hogy közben végig humoros marad, és többé kevésbé még erőltetett sem lesz.

Maverick, mint talán titkon sokunk akik játsszuk ezt a játékot, (de alkalmanként szinte biztos, hogy mindenki) hisz abban, hogy természetfölötti képességeivel, hittel és akarattal képes rá, hogy döntő helyzetben az a lap kerüljön a kezébe, amire szüksége van. Kedvcsinálónak lássunk egy kis jelenetet a témában, ha már az előző poszt is Royal Flush..

A Royal Flush a legértékesebb lap, 1:649 740 az esély arra, hogy kijön. Lássuk, hogy éli meg ezt Korda Gyuri és Balázs Klári:

Nem tudom, nemzetközi viszonylatban hogy állunk, az egyszeri magyar ember leginkább amerikai sorozatokban, filmekben lát kaszinót, pókertermet. Nyilván a helyzet itt is kissé kelet-európaibb. Az öregebbek biztosan emlékeznek még Paul Newmann egy-egy filmjére ahol kellemes környezetben többé-kevésbé gazdag jól szituált emberek közt folyik a játék.

Hát nálunk egészen más a helyzet.

ITTHON jó pár terem hívogatja a játszani, pókerezni vágyókat. Kisebb nagyobb termek rendszerint azért minimum 10, de akár 50 asztallal is. A termekről elmondható, hogy általában barátságos környezet, profi osztók, papíron kellemes versenyek várják a vendégeket. Aki kis tétben szeretne játszani, megtalálja az 500 forintos versenyt a kínálatban, de nem ritka a 100 000 forintos beugrót igénylő verseny sem. Persze mindez fél-legálisan, de legalább adómentesen. A helyzet nagyjából megfelel annak mintha otthon csinálnánk egy pár barátunk részvételével kártya partit, majd a legjobb viszi haza a többiek pénzét. A KÜLÖNBSÉG pusztán annyi, hogy a saját otthonunkba nem engedünk be akárkit, sajnos a pókertermekben ez nem így van… Nyilván lehetetlen volna csupa értelmes, intelligens, kulturált embert összeszedni estéről estére. El is érkeztünk a legnagyobb problémához ami sajnos a magyarországi termeket sújtja. Előre jelezném nem általánosítok, nem szeretnék vitatkozni, és tudom, hogy ez itt Közép-Európa, de legyünk őszinték vagy próbáljunk meg azok lenni. Ne azokról beszéljünk akik heti, havi rendszerességgel, kikapcsolódásként elmennek pókerezni. Beszéljünk azokról akik nap mint nap ott ülnek az adott terem asztalainál, akár havi 25- 30 napon át. Jellemzően késő éjszakáig, füstös termekben, nem a családapák. Pókereznek, hogy másnap reggel munkába menet átgondolhassák hol emeltek rosszul…

Nem akarom azt sugallni, hogy az összes pókerezni járó elvált magányos taxis, akik a nehezen megkeresett napi pénzüket szeretnék megfialtatni, és nem is a munkától gyakran irtózók tömege jár pókerezni, de azért bátran kijelenthetjük, sok a frusztrált, mindennapi gondjait itt levezető ember ül az asztalnál. Emlékszünk a cikk elején amerikai kaszinókról beszéltünk csupa jókedvű emberrel, akik nem kapnak agybajt ha elveszítik a napi 20 dollárjukat a félkarú rablón. Na kérem nálunk ilyen kevés van. Itt jellemzőbb, az arrogáns, kiégett, rosszkedvű, de nyerni nagyon akaró játékos. Persze nem mindig ők a többség, de elég egy-egy asztalnál 1-2 ilyen példány akik készek bárki szórakozását elrontani.

Remélem kevesen vannak akik a lottót magáért az izgalomért veszik hétről-hétre, butaság is volna, inkább az esély, hogy egyszer nyerhetek.. Hát pókerezni is leginkább ezért jár az ember fia, nyerni, a pénzért, a diadalért. EZ KEVESEKNEK ADATIK MEG.

Lehet szerencsés az ember, nyilván nyerhet akár havi 2-3 alkalommal is, de a nagy átlag hónapokig próbálkozik, mire végre egyszer fizetős helyre kerül, ahol visszanyerheti az addig beforgatott pénzének egy töredékét. Valahogy rá kéne ébreszteni az embereket, hogy a póker nem maga a lehetőség egy jobb világ felé, hanem egy játék, amit magért a játékért kellene játszani, a nyeremény csak hab lenne a tortán.

Későbbi cikkünkben foglalkozunk majd a pókerrel mint megélhetéssel, munkával de előre szeretnék szólni a pókerből megélni kívánóknak, hogy egyszerűbb lenne az örökmozgó megalkotásán dolgozni, és nem abban bízni, hogy majd egyszer nyerhetünk egy hatalmas milliós nyereményt, ami lehetővé teszi, hogy soha többé ne kelljen a munkakönyvünket levenni a polcról.